Skatulya

 

Zsebek, fiókok,

pokol bugyrai,

Kedvem lenne

nektek ugrani.

Ám mégsem teszem,

hogy mások is értsék,

nem akarom,

hogy elnyeljen a mélység.

A poloskás sarkok,

hol az elmék tompák,

mint

hervadt rózsákkal megszórt katakombák,

makacsul visszhangozzák

a meddő múltat.

Kísérteni hagyják,

mert hogy nem tanultak.

Kifordul a pillanat

s magába rozzan.

Fennakad az órarugón

egy kitekert pózban.

E skatulya csapdáját

a halálszag belengi.

Az Istenen kívül

innen nem menthet meg senki.