Saulus

Saulus

 

Ím vonyít a rossz, kóbor eb,

kit a vére hajt.

Farkasnak hiszi magát

s keresi a bajt.

 

Gomolyog a völgyben

a megriasztott nyáj,

de úton van a Gazda

a gyilkos felé már.

 

Mint feszít az útonálló

az orom tetején!

Ócska csepűrágó csak.

Most még nagy legény.

 

A pásztorkürt szavára,

a föld alatta

megindult hirtelen,

mint Jerikó fala.

 

Nem állt meg a dúvad

a Pásztor előtt,

mert kihívta maga ellen

a legnagyobb erőt.

 

Nem öllek meg. – szólt az Úr.

- Meghagyom élted,

mert mikor még nem ismertél,

fizettem érted.

 

S te, aki egykor

vicsorogtál rám,

leszel majd a munkában

a leghűbb szolgám.