Reg' out

Reg’ out

 

Máma’ e helyet az is elhagyja,

aki ragaszkodott hozzá,

Így válik e drága puszta

szűk kis fadobozzá.

Bohó vándora hűtlen szívéhez ölelve

hogy dédelgette!

Boldogan szívta magába szellemét,

miközben szállt felette.

Itt ringatta a szellő

eszmélése fészkét,

az, amely most viharrá lett

s ezer kapcsot tép szét

maga után

mérföld mély sebeket hagyva,

melyekből

forró vérláva lövell a magasba.

Könnytengerrel keveredve

e halálos, sós áradat

elsöpör minden értéket

s csak az az Egy marad.

Ó, sasmadár, szeretlek.

Tárd ki szárnyad s vissza se nézz.

De ha meg is haltál e tájnak, tudd, én nem feledlek.

Szívemben élsz.