Pünkösdi királyság

Jaj nekem, hogy elszegődtem az éjszakához.

Fehér bárkám eladtam fillérekért.

Minden nappalom szégyene átkoz

s lelkem fekete terhe elér.

Kik torz vigyorral markoltak korsót

pénzemet áldották, ámde én

felőlük elrohadhatnék élve

a pokol mélységes fenekén.

Játékba s táncba könnyen visznek.

Aztán nevetve dobnak el.

Mondják, ugyan, vegyem csak viccnek

s jöjjek ismét, ha bolond kell.

Pünkösdi királykoronám

hervadt kórókoszorú.

Kókadt csörgősipkán kornyad.

Por lepi és mélabú.

Egyszer voltam nem is oly rég

szépreményű és hiú.

Most csak fekszem lenn a koszban

én, a tékozló fiú.

Törött szárnnyal a mocsokban

már csak egy esély maradt,

hogy Uram, szívedre emelj

s rólam lemosd a sarat.