Pünkösdi dal

Északról jött az én Kedvesem.
arca mint a hó.
Bevonult a városba győzelmesen
a megtestesült Szó.
Ruhája gyémántként ragyogott,
s körülvette a fény.
Szívéből átszállt belénk Szelleme
a Pünkösd ünnepén.
Láttuk, amint egy felleg hátán
elragadtatott.
De itthagyta ránk Lámpását,
a drága Vigasztalót.
Felment a Mennybe az Atyához,
hogy helyet készítsen nekünk
azon a helyen, hol az Élet Könyvébe
bejegyezték nevünk.
Rövid idő csupán, amíg tart
e tünékeny földi lét
S aztán angyalokkal együtt csodáljuk
az égi Város Fényét.