Potyautas

 

Markolom a papír szélét

és pislogás nélkül

rezzenetlen pillantásom

 levegőbe révül.

Viselőssé vált

balga szívem megakad.

E szűk kis helyre

hogy rejtetted be magad?

Lélegzetem is

lábujjhegyen surran.

Hallgat a hang

a láthatatlan húrban.

Figyel a gondolat.

Ámul az elme.

Ráfeszül a csend,

e ránctalan kelme.

Megszelídül

a vér muzsikája.

Halkan dorombol

a hazai pálya.

És lelkem,

amely idáig pangott,

befogad most

egy mennyei hangot.