Poloska rulez

Pont négykor a szőke bosszantó berregésre ébredt. Mintha egy megvadult orrszőrnyíró szárnyra kapott volna. Ráadásnak ez a dolog teljes erőből odavagdosta magát a csillár burájához. Így az egész hangzavar leginkább egy kortárs zenei műre emlékeztetett. A legrosszabb helyen és időben, mert a szoba lakója ettől a műfajtól irtózott leginkább.
A szőke zsibbadt félálomban tapogatózott az olvasólámpa kapcsolója után a sötétben. Végre meglelte. S lőn világosság. Legalábbis hangulatvilágítás. A szőke megpróbálta engedelmességre bírni leragadással küzdő szemhéjait és feltekintett a zaj irányába. Valami hatszögletű izé hisztizett a tök sötét villanykörte körül.
- Mi a szösz lehet ez ? - méltatlankodott. - Egyáltalán hogy meri... ez az én szobám és itt csak én jelenetezhetek...
Jobban szemügyre vette az ismeretlen objektumot.
- Jé, ez pont olyan, mint egy mandzsettagomb. Úristen, lehet, hogy egy biorobot ? Na, ne már !
Erre az ijedtségre teljesen felébredt. Nagy megkönnyebbüléssel és kis bosszúsággal tántorgott oda a nagymamától örökölt szekrénykéhez. Kinyitotta a legfelső fiókot és kivett belőle valami ezüstösen csillogó, kőkeményre töppedt csomagocskát. Néhány másodpercig küzdött a felnyitásával. Végül foggal feltépte.
- Végre hasznát veszem ennek a vacaknak. - vigyorodott el.
Az emberi nyál megtette hatását. A régóta halottnak hitt parfümös zsebkendő életre kelt. Minden átható Krasznaja Moszkva illatban úszott.
A csillár új tartozékára azonban ez semmilyen hatást sem gyakorolt. Egy pillanatra sem állt le produkciójával.
A szőke jobbra-balra köpködött, hogy megszabaduljon a bukétól. Szégyellősen nézett körül, mintha attól tartott volna, hogy valaki meglátja. Elővette a sarokból a kis sámlit és reszketeg lábakkal ráállt. Szertehajtogatta a pézsét és íves kézmozdulattal keresztezte a hívatlan vendég röppályáját.
- Ééés igen! Most megvagy! - sóhajtotta átszellemülten győztes mosollyal.
Azzal lekecmeredett a sámliról. Kiment a mellékhelyiségbe és lazán bedobta keze terhét a wc-be. Azonnal le is húzta. Majd alaposan kezet mosott, szellőztetett a hálószobában és elégedetten aludni tért.
Azt álmodta, hogy megnyert egy díjat a plázában egy illatszer gyártó és forgalmazó cég nyereményjátékában. Boldogan vette át a tömeg szeme láttára. A dobozon azonban csak kínai írásjeleket és cirill betűket látott. Tanácstalanul bontotta fel. Ahogy az ajándékot próbálta kivenni, véletlenül megnyomott rajta egy gombot. Valami ijesztő, rovarra emlékeztető tárgy bukkant elő a selyempapírból. A cucc hirtelen arcon fújta egy kimondhatatlanul büdös parfümmel és nagy berregéssel kiszabadult a kezei közül.
Izzadtságban fürödve ébredt a rémálomból. Rákancsalított a digitális órára, ami hajnali 4 óra 36 percet mutatott. Elviselhetetlen bűz ütötte meg orrát. Pontosan olyan, mintha a zöld dió és piszkos esővíz szagát keverték volna a nagyi kölnijébe.
Káromkodva, émelyegve kapcsolta fel a kis fali lámpát. Megrökönyödve vette észre a párnáján zizegve ide-oda pattogó apró ízeltlábút...