Őszinte bohóc

Őszinte bohóc

(Han Bingli songja)

 

Fákról hulló rozsda,

halott levelek,

megint rám unt a hűtlenség,

eggyel kevesebb…

Hányódok sorstól-sorsig

s hol beengednek,

testemet elfogyasztják,

dobják lelkemet.

Hisz kinek kell e házaló,

ki szívét kívül hordja

s őszinte bohócként lesz

a szerelem bolondja,

boldogan ölelve magához

egy meghitt pillanatot,

melyet a szentnek hitt érzés

tévedésből adott?

Avagy hamis vigaszt vesz

a boros pohárból.

Szőlő vérére hajol

- szép emlék a nyárból.

S este fájón markolja

azt a párnavéget,

melynek gyilkos illata

jaj, pokolként éget.

Szélfútta porszem vagyok,

vágyak játékszere.

Szívembe mart egy emléket

a hiány kényszere.

Mikor senki sem lát,

Nevedre könnyezek

s összetört szívemre simulnak

átszegezett kezek.