Ördögi kör

Egy reménytelen szerkezet

szétrobbanni készül

saját fojtó ölelésében

és elfásul végül.

Ám kényszerű pályáján

a forgást előlről kezdi.

A megszokott témákat

újra szerkeszti

a zsibbadt agyban

az a pár gondolat,

mely mozgásban tartja

a hormonokat.

Cicázva fellobban

és könnyen lelohad,

mint minden múlandó,

mi egyszer elrohad.

Az élő anyag sorsa

csupa véletlen.

Az időzítés pocsék.

Az eredmény életlen.

A könyörtelen vasfogak

lassan széteszik,

addig is szenved attól,

hogy létezik.

Ó, Uram, hozz végre frissességet.

Elfáradt elmémet járja át Élet.

Hadd dobjam le Nálad,

mi hitemben gátol.

Szabadíts meg, kérlek,

az egóm súlyától.