Nem múlok el

Nem múlok el

 

Lassan halad a rozsda

előre az éveken.

Lapozza a penész

hullámzó életem.

Csüggök a csillagokon

csodákat várva,

én,

fűszálakkal együtt elmúló árva.

Vagyok vízcsepp-villanás,

pillanatok átka,

az enyészet félfáján

egy újabb rovátka,

álmok függvénye,

délibáb sziréndala,

bolond lyukból fújó széllel

elszálló mandala.

Kerge ördögszekérként

hajtok minden percet.

Hiányod hajója

horgonyt hol vethet?

Az őrület tengerén

összeteszem két kezem

és Neveddel

egy időtlen országba érkezem.