Nem is értem

Gyöngyöző kacaj s könny

játszik a tollal.

A papír csiklandó bőrén

a vers, e vásári tolvaj

lopja

az időt, a tintát, a helyet.

A múzsa olyat is megcsókol,

akit nem szeret.

Nem is értem,

hogy a szó, ez ostoba állat

ily hamar

értelmet hogy találhat

s e betűk falkájából kialakuló

szabályos erezet

hogy dicsérheti

kezem által Nevedet.

Mégis megtörténik.

Az írás, e szervetlen pára

angyalszárnyakat bont

s lesz az Élet oltára,

mennyekig emelve

az egyszerű perceket,

melyekben

pennám Rólad percegett.