Négy betű

b.cermidoff•  2011. november 28. 04:06

Négy betű

 

Sebeimen só virága,

fogaim közt homok,

hátam mögött

vértől csatakos lábnyomok.

Nem rezgett az éter.

Csak itta a csendet,

mit az esőtlen sötét

fülledtsége termett.

Torz tükrű lelkek,

elfajzott erők

vicsorogtak Rám

egy csupasz vitorlarúd előtt.

Felbőszült a pokol.

De aztán egyszerre

mennyei húr feszült

egy csodás hangszerre.

Rubin rózsák nyíltak

áldó tenyeremben.

Az Élet hajójának

vitorlája lettem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2011. november 28. 09:31

Az nem baj, a jó szó, a szmájli, a napsütés mindig jól jön. Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett. :)

jagosistvan2011. november 28. 09:27

Jó. De ezzel nem mondtam semmi újat. :)

b.cermidoff2011. november 28. 09:26

:)

b.cermidoff2011. november 28. 09:26

Kedves skary! Köszönöm, hogy olvastad a versem és köszi a szmájlit is.

skary2011. november 28. 04:45

:)