Mondják

Mondják

 

Mondják,

hagyjalak el, feledjelek,

s hogy önámítások

e makacs rejtjelek.

Mondják,

ostobább vagyok, mint a százéves átlag,

levedlett árnya

egy léha délibábnak.

Mondják:

a szegény lelki árva,

csak ül

elefántcsont tornyába zárva.

Szednék össze

a szétguruló érveket

arról, hogy

csupán játszik velem a képzelet.

Mondják haldokolva,

miközben élni látnak.

Toldozzák széthulló sorsukon

a léthibákat.

Sajnálkoznak felettem,

míg elméjük lidércfénye őket körbelengi,

hogy Beléd kapaszkodom

s nem tudok a semmiért egészen tönkremenni.