Mit vársz (2)

 

Mit vársz a félhomálytól,

melyet magukba zártak hideg falak,

hol örökre fához szögeznél,

mint csenevész madarat?

Csak bámulsz e mázolt kriptára,

hol elmúlt idők szelleme borong.

Ide álmodsz meleg otthont,

melynek lámpása a napkorong?

A rozettán megtörő fény elterül

- halotti lepel a ravatalon…

Kísérteni jár ide sok holt lélek,

két lábon járó imamalom.

Meredt szemekkel néznek rád

a dohos kőhulla-bálványok.

Megcsaltál ezekkel mind

s betakart egy szemfedél-hályog.

Börtönrácsokká vált betűk

rabságukban tartanak.

Koporsóba zárnál engem is

s elítélnéd önmagad.

Engedj hát mozdulni engem.

Húzd ki kezemből a szeget,

hogy a valódi szabadságra

nyithassak ajtót neked.