Mindig

 

Mindig újragombolyítja élete fonalát

a vándor

és hagyja összekuszálódni

ezerszer, százszor.

Elölről kezdi

makacs türelemmel

a tényekre vaksi

gyermeteg ember.

Ismét gurít és bogoz

konokul.

Az akadó csomókon

sem okul.

A szál

a lelke mélyéig bevágja,

ha hirtelen megkergül

szíve motollája.

S félő,

hogy megfojtja a sűrű könnyáradat

e saját csapdájába esett

nemes vadat,

Hamis álmoknak

bután hajbókolva

menthetetlenül

zuhan majd pokolra.

Ó, hullj rá,

szabadító, gyógyító permet,

hogy megismerhesse

a legtisztább szerelmet.