Megyek az Úton; Uram, akaszd ki ezt a kereket

Megyek az Úton

Megyek az Úton
és fogom kezed.
Az Élet felülmúlja
a képzeletet.

Csodáid fényében
fürdőzöm.
Lelkemre zuhog
a fényözön.

És a sivatagban
vezetsz engem,
mint kikeleti
virágoskertben.

S ha zord tél haván
botorkálok át,
Te biztatod
az apostolok lovát.

Csüggedés óráiban Igéddel óvón
betakarod lelkem.
Mikor világom összeroskadna már,
átveszed terhem.

Ha a sötétség körülvesz
s elnyelni készül,
a te Nevedet hívom mindig
segítségül.

A mindenség
a létével ünnepel Téged.
Szépségével
hódol Neked a természet.

Szívemben
dalra kelnek angyalseregek,
Kedvesem,
mikor fogod a kezemet.


Uram, akaszd ki ezt a kereket

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
Hadd szusszanjon a molnár.
Odabenn hajtják a lelkemet.
A világ kallómalma jár.

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
Állítsd meg a ványolást.
Ne rójam többé az ördögi köröket.
Adj végre szabadulást.

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
Ha kiszakadok, tudom, fáj,
de Te szívemre teszed a kezedet
és elcsendesedik a száj.

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
Nem bírom tovább már.
Jobb lesz nekem a habjaidon.
Veled egy új utazás vár.

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
A nyikorgást unom már.
Előtted meghajtom fejemet
s letisztul rólam a sár.

Uram, akaszd ki ezt a kereket.
Nem baj, ha nem forgok már.
Hadd legyek végre a részesed.
Sodorjon Rajtad az ár.