Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Marcellinus
b.cermidoff• 2011. július 23. 15:10
Marcellinus
Testemre permetezett
valami eleven.
Végigzuhogott
gyilkos kezemen.
Szívembe égett
a sok forró gyöngy,
megtört alattuk
a súlyos közöny.
Addig játék volt
elvenni egy életet,
de Ő megrogyasztotta
büszke térdemet.
Nem védett meg
a patríciusok ruhája,
hiába voltam
a császár katonája.
Hasztalan akartam
magam megemberelni.
A valóságtól többet
nem mentett meg semmi.
Láttam,
mily tiszta fénnyel ragyog,
rájöttem akkor,
hogy csak porszem vagyok
–
Minden, miben hittem,
összedőlt egy perc alatt.
Segíts, Uram, a viharban,
mely rámszakadt.
Oly messziről jöttem
és most itt vagyok.
Te vagy az egyetlen jelzőfény,
Akiben bízhatok.
b.cermidoff2011. július 23. 22:12
Kedves Pepo! Örülök, hogy ismét erre jártál és megtetszett egy versszak.
pepo2011. július 23. 18:48
Láttam,
mily tiszta fénnyel ragyog,
rájöttem akkor,
hogy csak porszem vagyok