Makacsul

 

 

Dühöng a vihar

az ijesztő tájon.

Zihál a szél a tüdőben

 fájón.

Jeges karmok

tépnek húsomba.

Nyögi a léptem

a föld búsongva.

Elhagy az erő.

Megcsal a józan ész.

A büszkeség porba hull.

Az erény odavész.

Köddé válik

irigyelt, mesés ifjúságom.

Szertefoszlik ragyogó múltam,

mint egy álom.

Egyetlen imává

válik az élet.

A hit páncéllá fagy,

ezért nem félek.

Már minden ledőlt.

A halál jön szemben.

Én mégis

makacsul viszlek szívemben.