Magasabb szempontból

Magasabb szempontból

 

Nézem a műholdakkal

szennyezett eget

és rajta a Földet,

az eleven sebet.

A sok rideg fényű

betonszerkezet

szürke héja mögött

hogy mos kéz kezet.

Egymásra tornyozódnak

a bűnök, a hibák.

Felzabálja magát

e kéjenc világ.

S az önmaga ideáljába zárt

emberi természet

lila ködöket bámul,

mint csorgó nyálú részeg.

De befészkelte magát

a tetszhalott agyak

zsibbadt tekervényeibe

egy lüktető gondolat.

Az, hogy van remény.

Az Írás nem téved

és az egón kívül

létezik Élet.

 

: -)

 

Mint villámcsapás

a derült égből

Te kiszakítasz

a mókuskerékből.

Levered a rozsdát

az életemről.

Megtelik Veled

fásult szívem egyből.

Tudom, véred

üdvösségem ára.

Felemelsz engem

a kősziklára.

Olajoddal

felkened

s csúcsra járatod

lelkemet.