Magányos

b.cermidoff•  2012. július 8. 13:36

 

Lángokat hordok

csupasz tenyeremen.

Leheli a kósza szél,

hogy izzó heve legyen.

Szemem sarkában

sóvirágok nyílnak

fájó csillogást adva

az elnyűtt profilnak.

Rogyadozó lábaimon

hol ér majd a holnap?

Előlem még az árnyak is

félrehajolnak.

Már nem éneklek

szivárvány festéket,

mert az út forró pora

a nyelvemre égett.

Megállok

elfásult lelkemmmel a parton,

megadóan hagyom,

hogy a magány elragadjon.

Vígasztaló bizonyosság

szívem átderengi,

csak az Isten ölel majd át,

azon kívül senki.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2012. július 10. 14:25

Kedves Anna! Köszönöm, hogy olvastad a versem. Örülök, hogy tetszett.

nyarfas.anna2012. július 9. 13:57

Olyan szépséges vallomás!

b.cermidoff2012. július 9. 01:46

Kedves pepo! Köszönöm, hogy olvastad a versem. Örülök, hogy tetszett.

pepo2012. július 8. 19:48

Előlem még az árnyak is

félrehajolnak.

Már nem éneklek

szivárvány festéket,

mert az út forró pora

a nyelvemre égett.

b.cermidoff2012. július 8. 16:32

Majd ha rendel nekem valakit :)

skary2012. július 8. 14:59

persze..de nemmindigbelül...néhakívülis :)

b.cermidoff2012. július 8. 14:32

Csak Istennél van az igazi Élet, te is tudod :))))

skary2012. július 8. 13:50

dehogyis..istenenkívülisvanélet :)