Magánügy

Magánügy

 

Lehetett volna magánügy.

Megint csak egy ember,

Kinek nincs szüksége védelemre

és megalkudni nem mer.

De ez az ügy már kinőtte

repedező héját

s gyülekeznek a hegytetőn

a varjak és a héják.

Ismét csak egy eset,

mire nincsen törvény.

Felkavarja lelkedet,

mint egy baljós örvény

s mindent, mibe kapaszkodsz,

kicsavar tövestül.

Bejáratott világod

cserbenhagy restül.

Alapjaid megrendülnek.

Vihar dúl szívedben.

- Micsoda az igazság? –

kérdezed ijedten.

Bárcsak elnyelne a föld,

hogy ne kelljen látnod

tiszta kézzel elkövetett

szörnyű árulásod.

Maradhatott volna

a kárpit és a fal között,

hova egykor

néma tanúként költözött,

Az, Kinek az egész emberiség

személyes ügye.

De mégis makacsul kihajtott

a holt vessző rügye.