Lúzerdal (Széljegyzet a Prédikátor Könyvéhez)

Próbáltam

jó gyerek lenni.

Izzadtságos álmaimból

nem jött be semmi.

Hiába éltem

nappali életet én,

mindig felriadtam

az éjszaka közepén.

Oly nagyon akartam

pénzt keresni.

De az nem talált rám

és kezdtem szétesni.

Megint csak

ott voltam az utcán.

Osztoztam az undorral

az űzöttség cuccán.

Az ingyenélés

rozsdáló megszokása

a visszatérés tervét

örökre elásta.

És ismét jövök,

miután magam összeraktam.

Ez javíthatatlan!

- röhögnek rajtam.

Délibábos vágyak

kísértenek még,

sok mérgezett mézes madzag,

halálos emlék.

S majd síromon

a varjú ismerős nótát károg:

leszek én még valaki ismét,

meglátjátok!