Lombnyitogató

 

Zavaros történetek,

melyekbe nem látok bele,

tünékeny homokképek,

miket elfúj az idő szele,

szomorú lemondó illúziók

távolba révedése…

Sehol egy határozott kéz,

hogy a nevét bevésse.

Párás lég denevérszárnya

a mohos indák között

beakadt a fák árnyékába

s a földnek ütközött.

Kísérteties hangok szőttek

önmagukból falat

a fojtóan önző belterjesség

nedves sátra alatt.

Bolyong a kósza lélek.

Az életet végigcsellengi.

Tán örökre gyermek marad

s nem avatja férfivá senki.

A túlérett tunyaság rossz cefréje

a szív-vadonban megül.

De nyitja a lombot a napsugár

és valami ébred ott belül.