Logosz

b.cermidoff•  2011. szeptember 8. 00:27

Logosz

 

Kitárt szárnyakkal

vitorlázok a szabad szélen.

Hátára hasalok

s látni vélem

a felszín alatt

a béke arcát.

E megkínzott táj

megszenvedte sarcát

a világ s a bűn

romboló terhének.

Hadd szóljon végre

Életről az ének,

hogy megnyugodva

magához térjen

a lélek

a csontokkal határolt térben

és kicsírázzon

a Gondolat

a feszülő

bőrborítás alatt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2011. szeptember 8. 22:33

Kedves jagosistvan, kovacsagi, köszönöm, hogy nálam jártatok. Örülök, hogy a vers felkeltette érdeklődéseteket. Szeretettel várlak titeket (és a többi olvasót) máskor is a blogomon. A vers témája valójában Isten Igéje.:)

jagosistvan2011. szeptember 8. 10:24

A Gondolat az ami!

kovacsagi2011. szeptember 8. 09:46

ha nem kategorizálod, akkor is jó...