Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lángok
b.cermidoff• 2011. szeptember 18. 15:43
Lángok
E város,
melyet a kígyó lágyan átölel,
sziréndalával csalogat magához
s közben rád lövell
halálos mérget,
mely örökre megvakít,
hogy ne kerülhesd el
éhes vérpadjait
s aztán agyatlan vámpírként
lézengve tovább
szaporítod
a szélmalomharcban edzett holt költők sorát.
Tegnap még kezem alá tetted
szép, bús fejed,
hogy megbocsájtsak végre
s áldást adjak neked.
Ma már
a máglya lángja kész,
melyben halálba küldi forrását
a béklyót vesztett ész.
Ó, becsapott lélek, hányszor kell még az ártatlan vér,
hogy megtisztítsd önmagad?
Nem tanulsz. Szívem eleven szén. Tűz nem árthat neki.
Örökre megmarad.
b.cermidoff2011. szeptember 18. 21:17
Kedves EDY, Sea, köszönöm! :)))
Törölt tag2011. szeptember 18. 19:17
Törölt hozzászólás.
EDY2011. szeptember 18. 17:10
jól írsz
b.cermidoff2011. szeptember 18. 16:15
Kedves kovacsagi, versike! Örülök, hogy itt jártatok és tetszett a versem.:)) Hát igen, ez is keményre sikerült a téma miatt. Ez amolyan Jeanne D'Arc-os vers. A biblia égetésről és az igazi kereszténység üldözéséről szól. Sajnos ez jelképesen megtörténik sok emberi szívben is.
kovacsagi2011. szeptember 18. 15:55
olyanok a verseid, mint a márványszobrok. kemény kőbe vésett szépség-lágyság.
versike2011. szeptember 18. 15:53
Nagyon jókat
és mélyeket írsz.
Megintgratula...