Láng-ének

Láng-ének

 

Főnixek fészke,

izzó szív-meleg,

húzódj hozzám közel,

hogy elhiggyelek.

Elmém fásult, ernyedt

hitem vérszegény,

hogy áttörjön

a rám kövült bűnök rétegén.

Bárcsak jönne a tűzvihar

s beszippantana

a lángolva létezés

lázító tana.

Beléd hevülve

sorsom lesz nekem,

hogy a világ megvesse

parázs énekem.

Hiányod telében

éheződ vagyok.

Ne engedd,

hogy elnyeljenek

néma, kék fagyok.

Még ma ölelj Magadhoz,

mert holnap már késő,

lelkem a létemről

leveri a véső.