Krézi

 

Dühöngő szívemre lóg

az eső lába.

Fortyog belsejében

eleven vér-láva.

Villámok cikáznak

fenn az agyvelőben.

Zuhog a rőt húsra a hormon,

de bőven.

Megfeszül az egó

s gyürkőzik vitézül.

Isten Szellemével

nagy csatára készül.

Ijedten morzéznak

a sejtek szerteszét:

alá kell dúcolni

a harcos-szent eszét!

Mert ha sürgősen

nem lel támaszra,

e jákobi harc

bizony kifárasztja.

És ha feladja

e konok szerkezet,

ki ír majd helyette

vasbeton verseket?