Kövek

Kövek

 

Ma a kövek

könnyeznek mind

s a néma csend

figyelemre int.

Narancsszínű porban

förgetegek járnak.

Homoktengerbe

jeleket ír a bánat.

Négyezer év

vérrel kevert mocska

lett e feszült tájba

beletaposva

vasalt sarukkal,

szegelt patkókkal,

öngyilkos dogmákkal,

júdási csókkal.

A kiválasztottak sorsa

s a dicsőséges múlt

makacsul kemény

szívekbe szorult.

A hallgatag szájak

magukba zárják

kihűlő szavak

haló parazsát

és a forró zeniten

reszkető Nap

várja,

hogy a kövek kiáltsanak.