Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Könnyek
b.cermidoff• 2011. december 3. 03:28
Könnyek
Magas a fal, ami előtt gubbasztok.
A sóhaj nem száll át felette.
Nyomorult koldusa vagyok a létnek,
kinek nevét a sors elfeledte.
Kapuk, kapuk, táruljatok!
Mennyek zsilipjei nyíljatok!
Vigasztaljátok sivatag lelkem
tömjénes balzsamillatok.
Miből vagyok én,
hogy e terhet elhordozzam,
ami alatt egy hegycsúcs háta
is megrozzan?
Sas-e haló leheletem,
hogy a mennyig szálljon?
Eső-e könnyes szavam,
hogy gyöngyözzön a tájon?
Adjatok enyhülést
mennyei kezek.
Öleljétek életre
meggyötört szívemet,
hogy amint tőletek
kínt vagy örömet kapok,
hálával áldjam Annak Nevét,
Kinek gyermeke vagyok.
b.cermidoff2011. december 3. 19:09
Kedves Kicsikinga, 1968! Köszönöm, hogy meglátogattátok a blogom és a dicsérő szavakat is. :)
Kicsikinga2011. december 3. 18:09
Nagyon szép!
Törölt tag2011. december 3. 16:28
Törölt hozzászólás.
b.cermidoff2011. december 3. 16:07
Kedves pepo! Köszönöm, hogy olvastad a versem. Örülök, hogy megfogtak ezek a sorok.
pepo2011. december 3. 07:06
Öleljétek életre
meggyötört szívemet,
hogy amint tőletek
kínt vagy örömet kapok,
hálával áldjam Annak Nevét,
Kinek gyermeke vagyok.