Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kitépted magad
b.cermidoff• 2011. november 8. 02:40
Kitépted magad
Arany patkók szórnak
ezüst szikrákat.
Fehér izmok feszülnek
a fagyos tájnak.
Hányszor ejtettünk egymáson
játékos sebeket,
de pajzsunk volt e tornán
az erős szeretet.
Mit beszéljek már most
a régi csatákról?
Leszakadtál rólam,
mint gyümölcs az ágról.
Nem vitatkoznék azon,
hogy ki üdvözül.
Bársony palástod kicsúszik
kezeim közül.
Semmi sem tud immár
visszatartani téged.
Szíved tükre páros zöld tó,
sorsomból elmúlásba réved.
De egyszer majd átlépsz
a lélekhatáron
s kihűlt nyomaidat
újra felizzani látom.
b.cermidoff2011. november 8. 21:36
Kedveseim! Mindenkinek köszönöm, hogy elolvastátok a versem és örülök, hogy tetszik. :)))))
Kicsikinga2011. november 8. 16:59
De hiszen gyönyörű verset írtál!
jagosistvan2011. november 8. 14:45
Jessz!
kovacsagi2011. november 8. 14:27
Csakis jót jelent! :)
b.cermidoff2011. november 8. 12:24
Kedves kovacsagi, skary! Köszönöm, hogy olvastátok versem. A szmájlit értem és örülök neki. A felkiáltójel sok mindent jelenthet. Remélem, jót is. :)
kovacsagi2011. november 8. 06:43
!
skary2011. november 8. 04:46
:)