Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jaj annak
b.cermidoff• 2012. február 6. 04:18
Jaj annak,
ki őszintén kitárja kebelét.
Védtelen lesz, mint apró virág
s a világ patája rálép.
Halódnak tiszta színei
a barátságnak,
melyekre
e vaspatkók otrombán ráhágnak.
Szépség, hit, harmónia
szilánkokká törik
s gyűlölet hideg szele söpri
a sírgödörig.
Bizalom, szeretet
szemétté válik
s a megvetés árnyékként követ
mindhalálig.
Adj, Uram, Lámpásoddal
világosságot, szív-meleget,
amelynek lángjánál
e metsző, hideg tél felenged.
b.cermidoff2012. február 6. 22:06
Hát bizony, elszomorít az, amikor egy (vagy több) olyan embert bántanak, aki a légynek se tudna ártani. Miért? Mert ott van épp kéznél. Amikor áldozatot keres a sértettség és az élő fába is beleköt. Ez persze nem neked szól :), kedves Attila. Örülök, hogy olvastad a versem.
Törölt tag2012. február 6. 21:34
Törölt hozzászólás.
b.cermidoff2012. február 6. 21:34
Viszontszmájli :). Bocs, hogy nem írok rögtön, de minden vers után elmegyek aludni :).
skary2012. február 6. 05:19
:)