Izrael

Kiléptem az időből

ott a parton,

ahogy az élen a búza dől.

Nem volt pardon.

Éreztem,

hogy a homokkal keveredő fogak,

hogyan őrlik

a közéjük szorult kavicsokat

és

a földhöz csattanó csontok

hogy vernek

egy iszonyú kolompot.

Testemen

ólomcseppek doboltak.

Átkokon akadtak fenn

a zuhanó holtak.

Fülcsengés után

sípolt az iszonyú csend.

Nem tudhatom,

másnak e pár sor mit jelent.

De nekem

az örvény elmosta múltam.

Felkeltem újra hamvaimból

és élni tanultam.

Poraiból feltámadt

néma harcom.

Uram,

a Te fényedben megtisztul arcom.