Istent játszani

Tudod, most könnyű a léptem,

ám nem akarom elbízni magam.

A nagyralátás gyümölcse szégyen

s a felszín alatt annyi csapda van.

Más élete nem egy rongy játékszer,

mellyel léhán Istent játszhatok.

A világban láttam már elégszer,

földi hatalom múló állapot.

Voltam én is sokszor felelőtlen

ha a bosszú lovat adott alám

s mérgezett nyilakkal telelőttem

képzeletbeli vudu babám.

Láng monszunként zuhogott mind vissza

s riadt szívem enyhülést remélt.

Azóta is saját könnyét issza.

Mégsem enyhíti kínja hevét.

Zarándokká lettem életemben

 és halott fává szálkásodom.

Kiszáradt lelkem, belső vad sebem

hadd üdítsem fel forrásodon.