Imádat

Imádat

Esővel keveredett könnyem

lecsorog arcomon.

Takarj be oltalmazó, égi Felleg,

ne mulathasson harcomon

a lelkek vámszedője,

az irigy, fukar idő.

Lenyeste tollam a jeges szél.

Gyámolíts, míg kinő.

Pókháló finomságú érintés,

ismerős gondolat jár nálam.

Bársonya enyhíti szenvedésem.

Angyalszárny érinti vállam.

Egy kőszikla tetején heverek

viharod száműzöttje lettem.

Felkaptál, mint könnyű pelyhet

s magasra tetted életem.

Pihegve fekszem lábaidnál,

míg odalenn fortyog a méreg.

S kacagva, könnyek közt vagy tiszta józansággal

de imádlak Téged.