Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ima esőért
b.cermidoff• 2011. november 25. 02:08
Ima esőért Lángoló szívek közt járok. Nyögnek a fájdalomtól. Csak az enyém hallgat makacsul, míg e tűzvész tombol. Olthatatlan a szomjuk fájó kérgük alatt. Aszalódik a kínzó vágytól sok elárvult gondolat. Sátán korbácsa hajtja őket. Megannyi forrón maró könny nem segít az izzó poklon, mely pusztít mélyükön. Támad az őrjítő űr. Mindent szívna magába csak hogy betöltse ördögi éhét. És az akarat kába. Emelkedne felfelé, ám a vágyak súlya alatt vesztegelve a test szurkos csapdájába ragad. Már a remény is máglyán ég e kohó-sivatagban. Királyi dacommal egyedül maradtam. S e tébolyban letérdelve lázadok, Én jöttment, kinek egyszerű imája eső-ünnepként száll győztesen vissza a mennyből a tájra.
b.cermidoff2011. november 28. 23:17
Kedves 1968! Téged is öröm olvasni és köszönöm, hogy itt jártál. :)
Törölt tag2011. november 28. 22:18
Törölt hozzászólás.
b.cermidoff2011. november 28. 22:07
Köszönöm, hogy olvastad a versem, örülök, hogy tetszett. :)
b.cermidoff2011. november 28. 22:06
Ó, biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. :) Ez a közbenjáró Jézusról szól, mint meg nem értettről. Bizonyára tudod, hogy mennyire egyedül volt sokszor.
nyarfas.anna2011. november 28. 12:49
Gondolod, hogy csak egyedül vagy?
Nagyon megérlelt és mélyszántás a versed.
Most nem találtam benne hibát semmit.
b.cermidoff2011. november 25. 02:08
Öhöm, ez is kész lett...