Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ijesztő hűség
b.cermidoff• 2011. szeptember 16. 00:39
Ijesztő hűség
Lázadni jöttem e földre,
melynek szokásai porhoz tapadnak.
Vicsorgok mindenre, mi lehúz
s nem vagyok része az anyagnak.
Tőmondataimtól fájdalmában
vonyítva menekül a sötétség.
Tiszta és kemény gyémánt vagyok.
Hogy mondjam meg, hogy megértsék?…
De értük a Lélek lángján
eleven szénné válok.
Koromfeketévé szenvedem magam,
mocskossá, mint az átok.
Ó, ember, a száraz fa vért virágzott
s örök gyümölcsöt termett.
Felfoghatja-e halandó elme
e csodás szerelmet?
Mert hisz évszázadok óta
annyian meghaltak érted.
De ki érheti fel
a sírral dacoló, ijesztő hűséget?
b.cermidoff2011. szeptember 16. 12:42
Kedves Clare, koszeghymiklos, Pera76, Sea! Köszönöm, hogy itt jártatok. Igen, ez valóban egy kemény vers. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a gyémánt éghető, egyszerű szén. Meleget adva elég és közben átlátszó kristályból koromfekete szén lesz, ami szintén éghető. Azután sem tagadja meg a természetét. A ''közönséges'' szén tüzénél is melegedhetünk. A színe nem számít.
koszeghymiklos2011. szeptember 16. 09:37
:)
Törölt tag2011. szeptember 16. 07:58
Törölt hozzászólás.
Pera762011. szeptember 16. 07:00
Kemény...
Törölt tag2011. szeptember 16. 01:04
Törölt hozzászólás.