Ifjúságod szerelme

Ifjúságod szerelme

sírtak a fák.

Lehullott róluk

a sok halott virág.

teltek meg az egek.

Keselyűk köröztek

a fejed felett.

öregedett

az üde leheletű

kikelet.

kincseire vágytál.

Hiányod súlyát

nyögte a hazai táj.

könnyen elcsalt téged

egy olyan vidékre,

hol értéktelen véred,

kínzó magánnyá vált.

Megvetéstől meggyötörten

kívántad a halált.

minden büszkeséged.

Szégyened súlya alatt

meghajlott térded.

Ki soha el nem hagyott,

küldött éjszakádba

vezérlő csillagot.