Időgyilkos

Időgyilkos

 

Lélegeznek a falak.

Szeme van mindennek.

Ketyeg a sarokban

a pulzáló internet.

Fülelnek odaátról

a tapétába simult fejek.

Befalazott szavak lelke borzong

a kihűlő lapok felett.

Bekapcsol az üzenetrögzítő.

Megmondja neked, ki vagy.

Agyad barázdáin ugrik a tű.

Egész sorokat kihagy.

Érted nyúl a fehér zaj

és beszippantana

a semmivel együtt rezgés

kozmikus tana.

De megtorpan az elmúlás,

e lüktető orkán,

mert valami testidegen

megfeszül a torkán.

Megtörik az idő,

e rozsdás szerkezet,

mert szűrőjén fennakad

az örök szeretet.