Idő

Idő

 

Félek, elmerülsz az időben

és elvarázsol téged

s csak akkor ébredsz fel,

mikor az elmúlás körmödre égett.

Túl sokat mélázol

az évszakok ritmusa felett

és mire észbe kapsz,

elillan pille életed.

Rágódsz egy fűszál létén

és elmerül tekinteted.

A céltalan, hosszú kérődzés

nem ad feleletet.

Minden átkozott napszálltakor

árnyékod óriássá nő.

Kétségeid huhognak feletted

és nem segít az idő.

Mindig ugyanaz a hinta

s ha az ördögi kör kerül szóba,

sosem érted,

hogyan nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.

Reményt vesztetten nézed

a lüktető természetet.

Belélegez és kifúj

egy tökéletesen zárt gépezet.

Egyre inkább érzed

pusztító magányodat.

Rájössz,

hogy egy összeesküvés áldozata vagy.

Jöjjön hát a Kéz,

mely atomórákat rombol

és végre tépje ki elméd

e taposómalomból.