Hűtlen

Hűtlen

 

Pénzhalmokon buzgó döglegyek

a nagy húspiacon.

Szívemből, ami megélhető,

még ma eladom.

A drága emlékek, csodák és kalandok

pultra kerülnek.

Áruvá válik gyönyörűsége

szemnek és fülnek.

Összekötözve és megadóan

fekszik a polcokon

az évek sora,

színek és dallamok, sok kedves rokon.

Barátságok, kézfogások,

régi illatok,

szerelmes tájak, nagy igézetek,

most mindent itt hagyok.

Átlépem értékem,

mint lázadó diák

a múltba révedő dohos

dekadenciát.

Hogy aztán majd egy új nevet adjak

hűlt helyének,

ahol idegenszagot ringat

az összes ének.