Homokóra

Homokóra

 

Átlátszó börtön

kristályfalakkal

rád zárult egyszer

és tényként marasztal.

Folysz együtt a tömeggel

s hiába várod,

hogy odakinn meghallják

néma kiáltásod.

Magával ránt, lefelé húz

a halálos örvény.

A percek gravitációja

kegyetlen törvény.

Minden magas teória

gyáván cserben hagy.

Tehetetlenségednek

rabszolgája vagy.

Mint egy megunt játékszert

könnyedén átlépnek

a fejed fölött bezáruló

szabályszerűségek.

Tébolyodott szívedben

sejtelmek égnek

lényegtelen részeként

a véletlenségnek.

Átkozod magad,

hogy nem jöttél rá korábban,

csak egy porszem vagy

egy szörnyű homokórában.

Makacs imáddal

hívod azt a Kezet,

melytől darabokra törik

e sátáni szerkezet

és friss, szabad szelének szárnyára

vesz az Élet

az örökkévalóságba

felemelve téged.