Holt költők

b.cermidoff•  2012. április 9. 04:12


Te csak szenvedjél, bohóc.

Arcod mázas kripta.

Életerőd elapadt.

A papír felitta.

 

Ripacskodj a balekoknak.

Bolondítsad őket.

Tódítsd nekik

a meg sem élt régi szép időket.

 

Lelked katakombájában egód,

e kísértet

várja, hogy a hűlt betű

majd lángra lobban érted.

 

Vágyad rajongott múzsái

rég elporladt holtak.

Nekik adtad ifjú élted.

Aztán kiraboltak.

 

Mind megcsaltak

s büszke szíved maró könnyed issza.

Elmúlt korok poétái

sosem térnek vissza.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2012. április 9. 17:14

Kedves 1968, skary, t-p-imre! Valóban van egy kis önirónia íze ennek a szösszenetnek XD. Köszönöm, hogy olvastátok a versem :).

Törölt tag2012. április 9. 10:53

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. április 9. 10:30

Törölt hozzászólás.

b.cermidoff2012. április 9. 05:58

Ígyvan;)))))))

skary2012. április 9. 05:11

minekistérnének? :)