Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hegycsúcsok
b.cermidoff• 2011. november 21. 23:10
Hegycsúcsok
(A Kőszikla vallomása)
A világ nevelt fel,
mint mostohafiát.
Nem hintek a manna helyett
híg ambróziát.
Bizsereg a pondróktól
az Olimpusz tája,
belterjes agyvelők
fülledt pusztája.
Engem nem tartanak fogságban
efféle korlátok.
A Sion hegyéről
a Mennyekbe kiáltok.
Zuhanó átok
a Pegazus árnya.
Viaszt könnyezik
olvadó szárnya.
Míg az Én Szellemem
a sors felett lebeg
s balzsamától gyógyulnak
halálos sebek.
Tudom, hogy nem vagyok
a Parnasszus kegyeltje,
de imákkal takar be
Gecsemáné kertje.
És odafenn
a zordon Golgota hegyén
nem a Múzsa feszül meg érted,
hanem Én.
S mikor már
az ihleted végleg elhagy téged,
Igém tiszta forrásával
feltámaszt az Élet.
b.cermidoff2011. november 22. 12:21
Mert nem én vagyok a Kőszikla. :)
skary2011. november 22. 12:18
persze...valahol....
b.cermidoff2011. november 22. 12:17
De persze magamat nem írnám nagybetűvel. :)
b.cermidoff2011. november 22. 12:16
Mint mindannyian. :)
skary2011. november 22. 12:03
ja..értem....sokrétűvagy :)
b.cermidoff2011. november 22. 12:02
Igen, azt is, mivel a nagybetűs Élet egészséges lelket is jelent. Elsősorban ember vagyok, Isten gyermeke, és utána minden más. :)
skary2011. november 22. 11:55
ésmitszolgál? :) azegészséged? :)
b.cermidoff2011. november 22. 11:54
Ez a vers arról szól, hogy az irodalom szolga, eszköz és nem életcél.