Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hazátlan koldus
b.cermidoff• 2011. augusztus 23. 20:46
Hazátlan koldus
Hazátlan koldus vagyok,
Kit kivetnek maguk közül a városfalak.
Önnön fényüktől megvakult angyalok
sírva nyögnek lábaim alatt.
Az egyenes, keskeny Úton
ebek s ördögök vicsorognak rám.
Az örök Élet virrasztó lámpásom.
Lángoló gyöngyöket szól a szám.
Én vagyok, ki felkapom a sárkányt
s mint könnyű pelyhet megforgatom.
Ragadozók húsából csapok királyi tort
a mennyei magaslaton.
Én vagyok ama tűzszavú Pap,
Ki a nyüszítő, vén halált megragadom.
Nyíltan megbecstelenítem oltárát Magammal
s az Élet nevében megtagadom.
Kitárom merészen meztelen Lelkem
s bátran megmutatom minden kincsem.
Ezt adhatom csak néktek, szeretteim,
Atyámon kívül semmim sincsen.
b.cermidoff2011. augusztus 23. 23:28
:)
b.cermidoff2011. augusztus 23. 23:27
Köszi a biztatást. Amint a 4. versemet (ami már több, mint egy hónapja várakozik) elbírálják a modik, rögtön meg is teszem.
versike2011. augusztus 23. 23:03
Hopp - hopp!
Dentonnak igaza van, csak rákontrázni tudnék; Főoldalra vele! És: nagy gratula tőlem is! :))
Törölt tag2011. augusztus 23. 23:01
Törölt hozzászólás.
b.cermidoff2011. augusztus 23. 22:09
Kedves Denton! Nagyon örülök, hogy tetszett a versem. (Bevallom, komolyan féltem, hogy megbotránkoztatom az olvasókat a verssel, holott ez nem állt szándékomban.)
Törölt tag2011. augusztus 23. 21:32
Törölt hozzászólás.