Hazárdőr

Hazárdőr

 

Annyiszor játszottál lenge hajódon,

míg hánykódtál a tengeren.

Kísértetted a vaksi végzetet

és élvezted, hogy engedem.

Felhergelted a bősz habokat.

Kihívtad a sorsot magad ellen.

Packázni mertél, te, mutatványos,

szánalmas, könnyelmű, gyenge jellem.

Nevetted mások kínját, félelmét,

ha a hullámok összecsaptak.

S míg sután csetledeztél a pallón,

életed beszakadt alattad.

Nyakadra tekeredett a kötél,

melyet idáig forgattál.

Kicsúszott kezedből a vihar.

Elnyelt a szürkés szemhatár.

Miből gondoltad, ócska posztó,

hogy lopott hatalmad megmarad?

Lelketlen, virtuóz hazárdőr voltál

s bitóra ítélted tenmagad.

Ám ne utasítsd el békejobbom,

mert oly hamar elillan az élet.

Ha most elfogadod kegyelmemet,

a menny vár odafenn téged.