Hajótörött

Megint kidőlt a só.
Tenger mos eget.
Kába hajótörött
füstjelet ereget.
Nyomorult vitorlák,
szárnyaszegett élet,
egy kopár sziklán
villám lángja éget.
Mint egy rossz kalóznak,
csak új zsákmány kellett.
Szörnyű terhű hajóm
bús bolyongást ellett.
Ki segített volna,
azt mind kiraboltam,
agyonhajszolt szolgaként
hullottak le holtan.
Szeretetre vágytam,
de én telhetetlen,
saját életemben
potyautas lettem.
Majd egyszer megértem,
mit gépeltem félre,
hogy került megint
szívem pengeélre
és akkor feldereng
az isteni remény
repedezett létem
kiégett peremén.