Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gyengéd hang
b.cermidoff• 2011. október 7. 01:48
Gyengéd hang
Földig hajoltak a fák.
Így lett az erdő pusztaság.
Átvágtatott a tűzvihar a dombon.
Reszketegen pislákolt a parázs a hamvadó lombon.
Nyomában kettészakadt az ég.
Kegyetlen gyémántesőként hullott alá a jég.
Ami eddig nem hódolt be, legyőzőre talált.
Megadón ölelte magához a táj a halált.
Szörnyű pillanatképpé merevedve,
nyitott szemekkel feküdt a farkas, a medve.
Madarak fészkét hurcolta a megvadult ár.
Örvényén keringett egy döglött szamár.
A természet égi korbácsütések alatt nyögött.
Szúrós esőcseppek verték az ezernyi rögöt.
Aztán hirtelen félbeszakadt minden.
Még a vér muzsikája is elcsitult alélt ereimben.
S egy gyengéd hang szólt az ijesztő csöndben:
szeretett gyermekem, vigasztalni jöttem.
b.cermidoff2011. október 7. 22:54
Kedves versike! Örülök, hogy tetszett a versem. :)))
versike2011. október 7. 22:28
''Még a vér muzsikája is elcsitult alélt ereimben....
....szeretett gyermekem, vigasztalni jöttem.''
Lélegzetelállító vagy, elég gyakran.
Gratula, ehhez is.
b.cermidoff2011. október 7. 09:34
Kedves csillogo, kovacsagi, mezeimarianna köszönöm, hogy olvastátok a versem, örülök, hogy tetszett.:))
csillogo2011. október 7. 07:44
Meghallottam ezt a gyengéd hangot!
Fájó szép sorok!
Grt.
kovacsagi2011. október 7. 05:59
...
mezeimarianna2011. október 7. 04:00
jaj...jól írtad meg:((gratulálok!
b.cermidoff2011. október 7. 03:32
Köszi. :))))
skary2011. október 7. 03:13
:)