Furcsa az ember

Furcsa az ember

 

Lám, a kőfaragó

erejét megfeszítve kényszerítette akaratát a sziklára

s aztán e kő lett szigorú sírja pecsétje,

mely magába zárja.

Mint ahogy a földműves ekével barázdát hasított

a szűz ugar hátába,

később mégis a föld röge nyelte el e hódítót.

Lásd, minden hiába.

Íme, a harcos, a büszke férfi,

ki dicsőségért hadba vonult.

Nem tanult elődei példájából.

Kardot fogott s kard által hullt.

Átkozott volt a kéz is,

mely először kalapácsot fogott,

szeget markolt ujjai közt

és alkotott,

s az ács, ki fejszét emelt

az eleven fára…

Visszaszállt rá e zöld jajszó

véres áldássá válva.

Ez lett életed ára.