Függőben

Most ködbe burkolóztál

és bennem áll a csend.

A hír nélküli veszteglés

fülel odabent.

Semmit kérődzik

a bambán vegetáló agy.

Lebeg

és egy köztes állapotban hagy.

Még a lélegzetnek sincs

szaga se szele.

Fennakadt

s a pillanat is a rostán vele.

Rezzenetlen légben

átlátszó fonálon

átlóg a múltból

egy hibernált álom.

Majd ha lesüllyed egyszer

a halálig,

láthatatlan érintéstől

reménységgé válik.

Felemelsz Magadhoz

a szivárvány íven.

Mennyei lámpássá teszed

a szívem.