Fészekhagyó életem

 

Fészekhagyó életem

nem kiált gyerekszobáért.

A rohanás ringatta őt

akkor mikor éppen ráért.

Unalom szülte szegényt,

mert nem volt mit tenni.

Tétlenség melengette.

Dajkálta a semmi.

Elindult hát a fény felé.

 Csetlett-botlott kábán.

Átesett pár banalitáson

- óriások lábán.

A gazdátlanság ölelte.

Kutyának sem kellett.

Annak már volt kilenc kölyke,

kit koloncnak ellett.

Kereste az értelmét.

Kíváncsi volt, hol van,

hogy ne tengjen örökké

ilyen kilakoltan.

Lélek-múzsa csókját véve

megalázott száz halált.

Mennyország illatú Könyvben

otthonára rátalált.